EVIA - Ezoterikus tanácsadás, életminőség

Az élet a fény és a sötétség, a nappal és az éjjel, az ébrenlét és az álom. Fizikai világunkban valóságnak a nappalt és az ébrenlétet tartjuk, az anyagi lét minden elemét ebbe a nappali dimenzióba helyezzük el. Amit nappal teszünk, annak a hatásai, eredményei megmaradnak: az életünk folytonos az időben. De az álmaink nem tartoznak bele ebbe a folytonosságba. Amit álmunkban teszünk, annak nincs hatása a fizikai életünkre, de még a következő álmunkra sem. Amit álmunkban tettünk, az nem történik meg a valóságban. Ha két kézzel megfogunk egy tárgyat és magunkhoz szorítjuk, ébredéskor kiderül, hogy a tárgy nem is létezik. Sem az események, sem a tárgyak, sem pedig a hozzá tartozó érzések nincsenek sehol. Elpárolognak az ébredéssel.

Az álmokat nevezhetjük az agy furcsa pihenési módszerének, ahol a nappali képek sorozata összefüggéstelenül vetül elénk, és mi ezt egy tapasztalathoz hasonló élményben nézzük és éljük végig. Mire eljön a reggel és az agyunk kipihente magát, helyreáll a tudatunk is: igen, álom volt. Zavaros események halmaza, mintha csak filmen láttuk volna. Nem a miénk, nem tartozik hozzánk, el kell felejteni.

Álmainkban mégis megérzünk valami varázslatot, valami valóságot, egy „szférát” vagy „dimenziót”, amelyről úgy érezzük, valaha ismertük, sőt abban éltünk. A magyarázat, miszerint az álom csak az agy játéka, és minden ami benne van illúzió csupán, nem elégít ki minket. Álomfejtéssel, álomértelmezéssel az emberiség azóta foglalkozik, amióta meg tudja különböztetni az álmot az ébrenléttől. Minden ember álmodik. Akkor is álmodik, ha nem emlékszik az álmaira. Az álom az élet része éppúgy, mint az ébrenlét.

Az álmaink fontosak, jelentésük van, üzenetet hordoznak. Ha figyelünk az álmainkra és elgondolkodunk rajtuk, ezeknek az információknak a fontosságáról döbbenetes tapasztalatokat szerezhetünk.

A kétkedés a józan ítélőképesség alapja.

Rengeteg magyarázat létezik az álmokra és az álmok jelentésére. A magyarázatok közül sokat nem is akarunk és nem is tudunk elfogadni. Néha úgy érezzük, az egész csak egy nevetséges babona, de ha elvesszük az álmaink ezoterikus alapját, akkor hiányérzetünk támad. Rendet kellene csinálni, mert nagy itt a zűrzavar. Amikor elkezdtem összeszedni a saját és ismerőseim álmaimat, első lépésben elhatároltam magam minden eddigi magyarázattól, elfelejtettem mindent, ami eddig válaszként szolgálhatott volna. Tiszta lappal indítottam, kétkedve, szkeptikusan. Tapasztalat és bizonyítékok alapján állítottam össze az álmok magyarázatának, megfejtésének alapelemeit.

Az álmoskönyvek és a szimbólumok

Nincs olyan könyv, ami a saját álmaink szimbólumrendszerét ismerné. Fordítva viszont igaz: Egy-egy álmunk szimbólumai igazodnak az álmoskönyvekhez. Ez azt jelenti, hogy ha tudjuk vagy valamikor hallottunk arról, hogy például a falevél előléptetést jelent, akkor a jósló álmunkban megjelenhet a falevél szimbóluma egy munkahelyi előléptetést előjelezve. (A valóságban ez a kérdés ennél bonyolultabb, de most nem akarok belemenni a kollektív tudattalan kérdésébe...)

Jósló álmok

Saját véleményem szerint a jövő még nem létezik. Mi alakítjuk ki azt a saját jelenünkkel. Ez a szabad akarat feltétele. Jósló álmok mégis vannak. Ezeket az álmainkat nem tudjuk irányítani. Legtöbb esetben nem egy fontos eseményre hívják fel a figyelmet, hanem érdektelennek tűnő semmiségekre. Például: A kedvenc zenekarom következő albumának fekete lesz az alapszíne vagy a kisfiam eltöri a bögréjét... A kétkedők magyarázatai között sokszor szerepel, hogy „bevonzottuk az álmot”, vagyis emlékezve az álmomra olyan hullámokat bocsátok ki magamból, olyan eseményeket generálok magam köré, amelyek arra késztetik a fiamat, hogy azt a bizonyos bögrét a földre ejtse. Másik magyarázat, hogy már érlelődik a levegőben az esemény, már ott lebeg egy esetleges jövőkép formájában, és ezt fogják fel intuitív érzékelő szerveim.

Egy álomról csak akkor tudjuk meg, hogy „jósló álom” volt, amikor a jóslat már bekövetkezett. Az „esetleges jövő” tehát nem minden esetben válik valósággá.

Álmok tapasztalatszerzéshez

Sok olyan életérzés létezik, amit nem tudunk megtapasztalni, mert természetünknél fogva képtelenek vagyunk olyan szituációt teremteni vagy olyan dolgot tenni, amelynek folytatásaként megjelenhetne bennünk ez az érzés. A tapasztalatszerző álmaink célja, hogy ezeket az életérzéseket végigéljük, megtapasztaljuk. Például álmunkban egy összeégett ház romjai között állunk. Tudjuk, hogy mi gyújtottuk fel a házat. A szörnyű következményekkel szembe kell néznünk. Az álom nem a gyújtogatásról szól, hanem arról, hogy végigéljük azt a gyötrődést, amelyet tetteink súlyának tudatosítása okoz.

Másik egészen furcsa tapasztalatszerző álom, amikor olyan érzéseket fedezünk fel magunkban, amelyek tőlünk idegenek. Mintha valaki más életérzéseit élnénk át. Általában idegen helyszínen, idegen szereplők között történik és mi magunkat sem tudjuk beazonosítani. Egy másik ember bőrébe bújva szinte csak „megfigyeljük” az eseményeket és a hozzá kapcsolódó érzéseket. Ezek az érzések általában a lehető legjobban el vannak csúszva a szélsőségek felé. Példa lehet erre, amikor közönyösen állunk egy általunk meggyilkolt ember holtteste mellett.

A fent említett tapasztalatszerző álmok lényege az, hogy megismerjünk olyan emberi cselekvések következményeit, amelyekről eddig csak annyit tudtunk, hogy a megléte már önmagában bűn, el kell ítélni, meg kell vetni azt az embert, aki ilyen dolgokat képes csinálni. A cselekedet motivációival sem vagyunk igazából tisztában. Egyszerűen csak ott van az eredménye előttünk... Az álom üzenete: „Ne ítélj!” Lehet, hogy születésedkor a csomagodba több szeretet és higgadtság lett pakolva, mint gyűlölet és kapzsiság. De élj meg egy olyan helyzetet, amikor ezeket a tulajdonságaidat elveszik tőled. Tapasztalj! ... Keressük a belső békét, de ehhez meg kell tudni a békétlenség okait.

Részvét

Sokszor előfordul, hogy egy-egy katasztrófát vagy ismerőseink tragédiáját nehezen dolgozzuk fel. Emberi tulajdonság az együttérzés, a részvét. A részvét szóban benne van, hogy részt venni,  ott lenni a bajban a rászorultakkal. Ebből adódóan bizonyos katasztrófákba beleálmodjuk saját magunkat is. Ez a fajta szolidaritás nem logikus dolog, de bennünk van, mert érzelmes lények vagyunk. Közösen cipeljük a terhet... Bár a teher nem lesz kisebb a másik fél számára, magunknak pedig csak ártunk azzal, ha önként és értelem nélkül felvállaljuk akár az álmainkban is, de mégis megtesszük.

Érzések felfokozott átélése

A tapasztalatszerző álmokhoz tartoznak még a különösen erős érzések intenzív átélései. Ilyen az abszolút boldogság is, ami a valóságban nem létezik, mert valamiféle kétely minden esetben beárnyékolja. A boldogságra szüksége van a lelkünknek és a testünknek is. Ha valaki a valóságban nem képes megteremteni a saját harmóniáját és békéjét, segít ebben az álom. A boldogság létszükséglet, mint ahogy a levegő és a napfény is. Elpusztulnánk nélküle.

Nem csak a felhőtlen boldogság, hanem a szenvedés álombéli megélése is tapasztalatszerzés. Szerencsére a valóságban nagyon ritkán akad olyan szituáció, ami ekkora szenvedést képes gerjeszteni. A szenvedést, a felfokozott fájdalmat mégis meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk a fejlődésünkhöz. Egy-egy ilyen fájdalom-álom izmosíthatja a lelkünket, erősítheti a „lelki immunrendszerünket”, felkészíthet egy jövőbeli szituációra is.

Rémálmok

A rémálmaink minden esetben rendkívül fontos információt hordoznak. Itt nem pusztán arról van szó, hogy a félelmet intenzíven át kell élni. Az álmunkban megjelenő szörny általában arctalan, de feladatunk, hogy felismerjük őt. A rémálmokban sok szimbólum lehet, olyanok is, amelyek megfejtéséhez nagyon erősen bele kell túrnunk a saját emlékeinkbe, a múltunkba, sok esetben a gyermekkorunkba.

A rémálom egy figyelmeztetés. Szinte kiüvölt a tudatalattink, hogy figyeljünk már, a lelkünk veszélyben van. Legtöbb esetben a saját önpusztító cselekedeteinkre hívja fel a figyelmünket. Tudatosan csak halogatnánk a megoldást, de a tudatalatti már nem akar több időt elvesztegetni. Cselekednünk kell. Ha nem tesszük, a rémálmok újból és újból jelentkezni fognak.

Nehéz a rémálmokkal szót érteni. A legjobb megoldás, ha megtanuljuk a tudatos álmodás technikáját és magában az álomban kérdezzük meg a szörnytől, hogy kicsoda ő és mit akar. Ha ez nem sikerül, meditációs állapotban a tudatalattinkat is kikérdezhetjük, de ez nehéz munka, mert a rémálmok úgy vannak „megszerkesztve”, hogy csak kellő tapasztalattal legyünk képesek megfejteni azokat a halaszthatatlan és nagyon fontos titkokat. Mondhatjuk, az asztrál énünk egyik kezével ad, a másikkal pedig elvesz… Dolgozni kell a megoldáson! Kikérhetjük ezoterikus tanácsadó véleményét is, de legyetek óvatosak! A tanácsadó intelligenciájától függ ebben az esetben minden! A választ akkor fogadjátok el, ha ti magatok mondtátok azt ki (önismereti gyakorlattal, és nem jóslással!)

A következő cikkben olyan álmokról fogok beszélni, amelyek már kétségtelenül az asztrál világba engednek bepillantást.